Az ámpolnanövények lakószobák, konyhák, irodák ideális növényei. Fő díszítőértéküket habitusuk (megjelenésük), valamint csüngő jellegű hajtásaik adják. Virágaik jelentéktelenek. Az alábbiakban leírom eme növények jellemzőit és bemutatom a legelterjedtebb növényeket.

Az ámpolnanövényeket két csoportba oszthatjuk:
-valódi ámpolnák: folyamatos növekedésű leveles hajtásaikkal díszítenek. Ezeket tarthatjuk felfüggesztve vagy mohakaróra felfuttatva.
-álámpolnák: nem folyamatos növekedésűek, hajtásukat befejezik, néhány esetben virágzatban végződnek, pl. Schlumbergrea truncata - karácsonyi kaktusz. Más esetben az ámpolna jelleget hosszan ívelt levelek vagy csüngő indák, sarjak adják, pl. Chlorophytum comosum - csokrosinda.

Általános igényeik: meleg- (18-20 C˚) vagy mérsékeltházi (14-16 C˚) növények tartoznak ebbe a csoportba. Földjük legyen nitrogéndús, a színeslevelű változatoknál figyelni kell a foszfor- és káliumutánpótlásra, ami a színképzésben fontos. Közepes, illetve nagy vízigényű növények. Trópusi- szubtrópusi aljnövények, ezért árnyékolni kell őket, nem viselik el az erős napfényt.

Szaporításuk: vegetatív úton, hajtásdugványozással (fej- és szárdugványokkal) szaporíthatók. Meleg, párás helyen 2-4 hét alatt meggyökeresednek.

Ámpolnanövények:

Callisia elegans (Setcreasia striata) - bíbor pletyka: az egész növény sűrűn rövid szőrös, pozsgás, a földön szétterülő. Levelei hosszúkás-tojásdadok, kihegyezettek, 3-8 cm hosszúak, 2-2,5 cm szélesek. A sötétzöld levelek színén gyakran vöröslő. Virágzata végálló, megnyúlt. A nagyon apró, fehér virágok egymástól távol álló csoportokban helyezkednek el. Melegházi, valódi ámpolnanövény. Alacsony hőmérsékleten színe fakul, tőrothadás léphet fel.

Chlorophytum comosum - csokrosinda: gyökerei húsosak, bokrosan elágazók. Levelei szálas-lándzsásak, kihegyezettek, 20-40 cm hosszúak, közepükön 12-25 mm szélesek, egyszínűek, zöldek vagy hosszában fehér csíkosak (var. variegatum). Kicsi, fehér virágokból álló virágzata 30-60 cm hosszú, elvirágzás idején akár 1 m hosszúra is megnyúlik. Ilyenkor a virágok és az érő terméstokok mellett sok kis, gyökeret is fejlesztő sarjnövényke alakul ki. Nagy tűrőképességű melegházi növény. Álámpolna. Szaporítása az ostorindákon fejlődő sarjakkal lehetséges.

Cissus antarctica - kenguruszőlő: hajtásai felemelkedők, lecsüngők, rozsdabarnák, lágyszőrűek. A levelek tojásdad-szívalakúak, 8-12 cm nagyok, durván fogasak, sötétzöldek, fonákukon világosabbak, ereik mentén vöröslők. Alapjuknál mirigyesek. Virágai kicsik, zöldesek. A termés kicsi, kerekded, kékes bogyó. Valódi ámpolna. Mérsékeltházi.

Cissus rhombifolia - hármaslevelű kúszóka: kúszócserje. Hajtásai és levelei különösen a fonákukon,többé-kevésbé vöröslőn szőrösek. Levelei hármasak, hosszú nyelűek, olívazöldek. A levélkék rombusz alakúak. A két két szélső aszimmetrikus. Minden oldalér egy levélfogban végződik.

Epipremnum aureum (Scindapsus aureus) - aranyos szobafutóka, futófilodendron: kúszónövény, levelei aszimmetrikusak, bőrszerűek, színükön szabálytalan, aranysárga foltokkal. A fiatalkori alak levelei 6-10 cm hosszúak, 6-8 cm szélesek, szív alakúak, fényeszöldek, sárga vagy fehér foltosak. Az idősebb korú növény levele 20-60 cm hosszú és 20-50 cm széles. A torzsavirágzatot az alig valamivel hosszabb buroklevél veszi körül. Melegházi.

Hedera helix - borostyán: örökzöld kúszó- vagy szárának rövid léggyökereivel falakra vagy fákra kapaszkodó növény. A fiatal hajtásokat 5-6 sugarú szürkés színű csillagszőrök borítják. Levelei kopaszok, bőrszerűek, sötétzöldek, gyakran fehérlő erekkel. Alakjuk szerint kétfélék. A felfelé kapaszkodó virágos hajtások levelei épek, széles tojásdadok, rombusz alakúak. A vízszintesen kúszó hajtások levelei általában 5 karéjúak. Sziromleveleik zöldesfehérek. Virágaik tömött, gömb alakú, ernyőszerű virágzatban állnak. Fekete bogyótermésük a virágzást követő évben érnek be. A virágkötészet előszeretettel használja mind hajtásait, mind termését. Mérsékeltházi, szabadban is kitelel. Télen meleg helyen tartva megnyúl, elpusztul. Száraz levegőn az atkák károsítják.

Hedera canariensis - Kanári-borostyán: örökzöld, gyökerekkel kapaszkodó kúszónövény, szórt állású, bőrszerű levelekkel. Levelei 12-18 cm-esek, 3-5 karéjúak, alapjuknál szívformájúak. A szárat és a fiatal levelek fonákját kicsi, vöröses, 15 ágú csillagszőrök borítják. A termőhajtások levelei kisebbek, tojásdadok, többnyire nem karéjosak. Virágaik jelentéktelenek. A termés 3-5 magvú bogyó. Legelterjedtebb fajtája a Hedera canariensis 'Glorie di Marengo', fehértarka változat.

Peperomia serpens - kígyózó törpebors: kúszó, néha felegyenesedő hajtásain viszonylag kicsi, széles tojásdad vagy vese alakú levelekkel. Elterjedt fajtája a Peperomia serpens 'Variegata' sárgatarka levelű változata. Melegházi növény. Túlöntözésre érzékeny, pára- és tápanyagigényes. Fényigényes, de a tűző nap ellen árnyékoljuk.

Philodendron scandens - szívlevelű filodendron: hajtása vékony, hengeres, kúszó vagy lecsüngő. A levelek szív alakúak, épek, 14x9 cm-esek, csúcsuk kihegyesedő. Felül fényeszöldek, fonákjukon zöld, piros vagy bíbor színű. A levelek nyele gyenge, rövidebb a lemeznél. Az időskori hajtások levelei 30x20 cm-esek. A levélnyél félhengeres vagy lapos, gyakran enyhén barázdás. A levéllemez vastag, bőrszerű, széles szív alakú (időskorban ez nem jellemző). A torzsavirágzatot egyivarú, a virágzati tengely felső részében porzós, alul pedig termős virágok alkotják. A spátha a termésérésig megmarad. Melegházi. Magas hőmérsékleten nagy a víz- és páraigénye. Nitrogénigénye nagy.

Syngonium podophyllum - üvegházi nyíllevél: hajtásai tejnedvet tartalmaznak. Gyökerei drótszerűen vékonyak, sötétbarnák. Gyökereivel, hajtás-nódusaival kúszó, kapaszkodó növény. A levél nyelét fiatal korában feléig, később egyharmad részében levéhüvely veszi körül. Levelei változatos alakúak: a fiatalkoriak nyíl formájúak, az idősebbek 5-9 levélkéből tenyeresen, illetve szabálytalanul összetettek. Ezüstszürke foltos levelű változata különösen kedvelt. Szobai körülmények között ritkán virágzik. Virágja torzsavirágzat. Legelterjedtebb vátozata a Syngonium podophyllum 'White Butterfly', zöldesfehér lombozatú.

Tradescanthia albiflora - közönséges pletyka: hajtásai elterülők vagy felegyenesedők. Leveleik ülők, hosszúkásak, kihegyezettek, 4-6 cm hosszúak, 2-2,5 cm szélesek. Mindkét oldalukon kopaszok. A levélhüvelyek 0,5-1 cm hosszúak. A virágok végállók, azonban már elvirágzás előtt az alacsonyabban álló levelek hónaljából eredő oldalhajtások túlnövik. A sziromlevelek fehérek, 7 mm hosszúak, 5 mm szélesek. Melegházi, fénykedvelő, a félárnyékos viszonyokat is jól tűri.

Tradescanthia fluminensis - közönséges pletyka: hasonló az albiflorához, csak sarjhajtásai többé-kevésbé vöröslők. Levelei rövidnyelűek, színükön kékeszöldek, fonákjukon ibolyaszínűek, tojásdadok, 2,5-4 cm hosszúak, 1,5-2 cm szélesek. A levélhüvely 2-5 mm hosszú. A csúcsálló virágokat legfeljebb csak elvirágzás után növi túl az oldalhajtás.

Tradescanthia pallida (Setcreasia purpurea) - bíbor pletyka: szára 40 cm magas, pozsgás, felemelkedő, később lecsüngő. Levelei 7-15x2-3,5 cm-esek, hosszúk-elliptikusak vagy hosszúkás-lándzsásak, kissé pozsgásak, bíborlilák, színükön kékes deresek, szélükön fehér pillásak. Ibolyásrózsaszín virágaik két lomblevélszerű murvalevél hónaljában erednek. Melegházi, fénykedvelő, de a félárnyékos viszonyokat is tűri.

Tradescanthia zebrina (Zebrina pendula) - tarka pletyka: évelő, eleinte felegyenesedő, később elfekvő vagy lecsüngő hajtásokkal, melyek ízeiknél könnyen meggyökeresednek. Levelei váltakozó állásúak, többnyire átellenesen, két sorba rendeződnek. A három lepellevélből álló virágok forgóvirágzatot alkotnak. A hajtások kissé pozsgások, húsosak, ibolyászöldek, bíboros foltosak. A keskeny levelek ferdén tojásdadok, 6,5x2,5 cm-esek, hosszú hegyűek. Középerük és szegélyük smaragdzöld, vörösesbarna színezettel, fonákuk ibolyás. A virágok világos ibolyazöldek. Melegházi. Fénykedvelő, de félárnyékos viszonyokat is eltűri.